Akartam őket. Nagyon. Egyszerűen szükségem volt rájuk. Kellettek. Alaphangom baromi drágának találtam mindkettőt, szóval vártam. A táska (főleg a méretéhez képest) leárazva is drága volt (mondjuk, kérdés, kinek mi a drága, nekem az (volt), de képtelen voltam otthagyni.
Az órával baromi nagy mázlim volt. Azt mondták, hogy már egyik bp-i üzletben sem kapható, szóval már lemondtam róla, aztán egyik hétvégén csak úgy, időkitöltésképpen besétáltam az egyik üzletbe, és ott volt. Nem vagyok már tini (régóta nem), de lekaptam az állványról, és szó szerint azt szorongatva ugráltam (kicsit sem néztek hülyének).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése