"Vannak ilyen emberek, akik nem hagynak emléket, mikor kivonulnak életünkből. Mint a víz." /Káldor/
" - [...] Ismersz te boldog embert?
- Ismertem egyet - mondta a barátom. - De az nem él itt, eltűnt, valahol külföldön él, ahol a boldogok.
- Hol élnek a boldogok?
- A boldogok egyszerűen a Boldogok Szigetén élnek [...]" /Egy boldog ember/
"Az írás korunk lelki nyavalyája, járványszerű, az irodalom fertőzése általános" /Binder hagyatéka - elősző/
"Egyszer láttam egy táncosnőt, aki magát a táncot táncolta el, s ez különösen hatott reám. Addig azt hittem a tánc csak eszköz, kifejezni valamit: a test ütemét, a vágyat vagy a szenvedélyt, esetleg valamilyen vallásos hangulatot. Ugyanezt hittem az irodalomról is: eszköznek hittem, melynek segítségével ki lehet fejezni, meg lehet határozni valamit... de mit? Mindenre gondoltam, mert fiatal voltam még, s csak később tanultam meg, hogy az irodalom mindenekelőtt és általánosan magát az irodalmat óhajtja kifejezni." /Táncosnő - Binder hagyatéka/
"A test, mint gyakran láthatjuk, igazán csak ürügy és eszköz az élethez; az ember, ha élni akar, oda se figyel reá. A lélek minden. [...] Mert van valami az emberekben, amivel nem bír a gránát, nem bír a tűz, a víz, sőt a nyúzdaigazgatók sem bírnak, akik leépítik a "fölösleges" alkalmazottakat. Mi ez az erő? Az élet, csak az élet. [...] Mit akar, mit remél még? Semmit és mindent. A csodát, az egyetlen választ a lehetetlen kérdésre - már ott tart, hogy az utolsó, nyers, meztelen válasszal felel. Mit akar még? Élni, csak élni" /Magda férje - példázat/
"Ha az ember messziről néz vissza élete úgynevezett "nagy pillanataira", legtöbbször csak ilyen suta, felemás, gyámoltalan dologra emlékszik. Nincsenek "nagy pillanatok". Mindig csak az emlék nő meg, félelmetesen." /Higgins szerelme/
"Itt voltam gyerek. Minden, ami később történt, mikor elkerültem innen, mindaz már csak ismétlődés volt. [...] Mindig megvetem kissé a valóságot, azt a primitív valóságot, amit általában annak neveznek. A valóság nemcsak az, ami kilátszik belőle: a házak és az emberek; a valóság a múlt is, a valóság egy fénytörés is, amely nincs már, s mégis hozzátartozik a leltárhoz. [...] ... minden a helyén volt, minden nagyon ápolt volt, sőt fejlődött is, csak nekem rémlett úgy, mintha hiányozna valami az egészből. Ez a "valami" természetesen a gyermekkor volt, az én gyermekkorom, nincs benne semmi titok. Mindenki így jár, aki hazamegy. De mit csináljon az ember, a szülővárosában, a gyermekkor nélkül?" /Kassai emlék/
" - [...] Ismersz te boldog embert?
- Ismertem egyet - mondta a barátom. - De az nem él itt, eltűnt, valahol külföldön él, ahol a boldogok.
- Hol élnek a boldogok?
- A boldogok egyszerűen a Boldogok Szigetén élnek [...]" /Egy boldog ember/
"Az írás korunk lelki nyavalyája, járványszerű, az irodalom fertőzése általános" /Binder hagyatéka - elősző/
"Egyszer láttam egy táncosnőt, aki magát a táncot táncolta el, s ez különösen hatott reám. Addig azt hittem a tánc csak eszköz, kifejezni valamit: a test ütemét, a vágyat vagy a szenvedélyt, esetleg valamilyen vallásos hangulatot. Ugyanezt hittem az irodalomról is: eszköznek hittem, melynek segítségével ki lehet fejezni, meg lehet határozni valamit... de mit? Mindenre gondoltam, mert fiatal voltam még, s csak később tanultam meg, hogy az irodalom mindenekelőtt és általánosan magát az irodalmat óhajtja kifejezni." /Táncosnő - Binder hagyatéka/
"A test, mint gyakran láthatjuk, igazán csak ürügy és eszköz az élethez; az ember, ha élni akar, oda se figyel reá. A lélek minden. [...] Mert van valami az emberekben, amivel nem bír a gránát, nem bír a tűz, a víz, sőt a nyúzdaigazgatók sem bírnak, akik leépítik a "fölösleges" alkalmazottakat. Mi ez az erő? Az élet, csak az élet. [...] Mit akar, mit remél még? Semmit és mindent. A csodát, az egyetlen választ a lehetetlen kérdésre - már ott tart, hogy az utolsó, nyers, meztelen válasszal felel. Mit akar még? Élni, csak élni" /Magda férje - példázat/
"Ha az ember messziről néz vissza élete úgynevezett "nagy pillanataira", legtöbbször csak ilyen suta, felemás, gyámoltalan dologra emlékszik. Nincsenek "nagy pillanatok". Mindig csak az emlék nő meg, félelmetesen." /Higgins szerelme/
"Itt voltam gyerek. Minden, ami később történt, mikor elkerültem innen, mindaz már csak ismétlődés volt. [...] Mindig megvetem kissé a valóságot, azt a primitív valóságot, amit általában annak neveznek. A valóság nemcsak az, ami kilátszik belőle: a házak és az emberek; a valóság a múlt is, a valóság egy fénytörés is, amely nincs már, s mégis hozzátartozik a leltárhoz. [...] ... minden a helyén volt, minden nagyon ápolt volt, sőt fejlődött is, csak nekem rémlett úgy, mintha hiányozna valami az egészből. Ez a "valami" természetesen a gyermekkor volt, az én gyermekkorom, nincs benne semmi titok. Mindenki így jár, aki hazamegy. De mit csináljon az ember, a szülővárosában, a gyermekkor nélkül?" /Kassai emlék/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése