Pétit chinois

ITT találtam. Hogy mi is ez (=név)? Halvány-lila-dunsztom sincs...
Hozzávalók:
55 dkg liszt
10 dkg cukor
2 tojás
200 ml tej
15 dkg vaj (én margarinnal csináltam)
1 dkg száraz élesztő
1 vaníliás cukor
Egy csipet só

Krém:
600 ml tej
10 dk cukor
3 tojás sárgája
3 evőkanál keményítő
1 citrom reszelt héja (eredetileg narancs, de az épp nem volt itthon)
Vanília aroma

Az élesztőt langyos cukrozott tejben felfuttatom, majd a hozzávalókat alaposan összedolgozom. A tésztát konyharuhával letakarom, hagyom pihenni (nagyjából egy órát), közben elkészítem a krémet.

Krém:
A tejet felteszem forrni. Közben a három tojás sárgáját a cukorral habosra keverem, hozzáadom lassan, fokozatosan a keményítőt, vigyázva, hogy ne legyen csomós. Mikor a tej elkezd forrni, leveszem a tűzről, folyamatos kevergetés mellett, hozzáöntöm a keményítős masszához. Ezután visszateszem a tűzre, és állandó kevergetés mellett addig főzőm, míg jól besűrűsödik, ekkor hozzáadom a citrom reszelt héját, valamint a vanília aromát, jól elkeverem, leveszem a tűzről, és kihűtöm (közben néha megkeverem, hogy ne váljon nagyon csomóssá)

A tésztát lisztezett felületen kb 0,5 cm vastag téglalappá nyújtom. Rákenem a krémet, és amennyire szorosan csak lehetséges feltekerem, mint a beiglit. Felszeletelem, sütőpapírral bélelt formába teszem, nekem 7 db szeltem lett, mivel egy 26 cm tortaformában sütöttem meg.
30 percet hagyom pihenni, majd előmelegített sütőben kb. 200 fokon úgy 20-30 perc alatt készre sütöm. (ha nagyon barnul a teteje, a hőmérsékletet lejjebb kell venni).

Olyan, mint egy virág, gyönyörűen összesülnek a szeletek. Egyedül a krém nem nyerte el a tetszésemet, a tészta viszont finom, puha marad.
Ha rendelkeznék olyannal, hogy „költői véna” írtam volna egy gyűlölet ódát a sütőhöz, utálommm, hogy (ismét) megégette a tetejét.
 

Nincsenek megjegyzések: