Bognár Barnabás: Gyerek vagyok

gyerek vagyok
és álomvilágban élek;

gyerek vagyok,
elöntenek a miért?-ek.

gyerek vagyok
és mindig mindent elhiszek;

gyerek vagyok,
nem mondok nemet senkinek.

gyerek vagyok,
és én mindig mindent bírok;

gyerek vagyok,
egyedül hagytak és sírok.

gyerek vagyok,
és én mindig hazatérek;

gyerek vagyok,
kóbor álm’im elvetélnek.

gyerek vagyok,
a semmiség is nagydolog;

gyerek vagyok,
kihûltem, és még lángolok.

gyerek vagyok,
s mindig van, amit nem kérek;

gyerek vagyok,
van, amit sohasem értek.

gyerek vagyok,
és a gödör szélén ülök;

gyerek vagyok,
minden árnytól megrémülök.

gyerek vagyok,
és gyakran, sokszor elesem;

gyerek vagyok,
s nem sérül, csak az értelem.

gyerek vagyok,
s lepkét kergetek az úton;

gyerek vagyok,
és rút, s nevetek a rúton.

gyerek vagyok,
felnõtt szemekben úszom el;

gyerek vagyok,
ne növesszen még senki fel!

gyerek vagyok,
és szeretek, s ti szerettek;

gyerek vagyok,
nevetek és kinevettek.

gyerek vagyok,
kezemben õrzöm a szépet;

gyerek vagyok,
nyújtom kezemet, vigyétek!

gyerek vagyok,
csak az álom az életem;

gyerek vagyok,
mindig megélitek nekem.

gyerek vagyok,
s a színház él velem s veled;

gyerek vagyok,
jöjj, játsszuk el az életet.

Nincsenek megjegyzések: