Mi a feminista mozgalom gyermekei vagyunk. Fiatal korunktól azt tanuljuk, hogy semmi sem állíthat meg, hogy eljuthatunk bárhova, ahova akármelyik férfi eljuthat. És ez részben igaz. Hatalmas lépéseket tettünk, felszámoltuk a hagyományos szerepeket. Elhatároztuk, és megszereztük, amit akartunk. De ha erősek akarunk lenni, tudni kell mikor húzódjunk a háttérbe, és nézzük az életet más szempontból. Mert az a helyzet, hogy a szerelemben nincs vezérigazgató. Ez egy érzékeny tánc, finom mozgások, előre-hátra, néha föl, néha le…, de elviseljük, mert amikor vége a napnak, nem akarunk egyedül maradni. És ha találunk valakit, egy társat, megalkuszunk, szeretjük benne, amit tudunk, a többi fölött meg szemet hunyunk. Mert a szerelem nem tökéletes, de a nagyon tökéletlen szerelem, az visz minket tovább, azt tesz boldoggá.
És végső soron, nem ez az élet értelme?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése