Sós krokodil


Bemutatom az én mutáns krokimat, aki a környezet-szennyezés „mellékterméke”, ugyanakkor ízre nagyon finom (és az enyém)!

Először ITT szerettem bele, és ITT tudtam meg róla egy kicsivel többet.
Szegénykém nagyon nyomi lett, de egy analfabéta-konyha kerülő első próbálkozásának eredményeként, azt hiszem „megteszi”…, majdhogynem büszke vagyok magamra. :)

Mostanában azon kaptam magam, hogy gasztro-blogokon időzöm (elképesztő mennyi profi/félprofi/gyakorlott/ügyes emberke leledzik kis hazánkban), ami azért is furcsa, mert nem szeretek sütni-főzni (nem is tudok:). Nincs meg benne a kellő kitartás és kísérletezési vágy, újabb és újabb receptek kipróbálására. Mérhetetlenül frusztrál, ha az adott étek nem úgy sikerül, ahogy annak elvileg (no meg gyakorlatilag is) sikerülnie kéne, sem állagra, sem kinézetre, de még ízre sem…, úgyhogy általában ott hagyok csapot-papot, és hónapokig a konyha felé sem nézek. Dühít, éppen ezért nem is vesződöm vele…

Tészta:
500 g liszt
100 g majonéz (de elvileg tejföl is lehet)
250 ml langyos tej
1 kiskanál só
1 kiskanál cukor
½ kocka élesztő
Az alapanyagokat jól össze kell dolgozni, majd hagyjuk megkelni.

Töltelék: ízlés szerint.
Az enyém így nézett ki: fél-egy fej hagymának megfelelő póréhagymát, és egy marék gombát megdinszteltem, hozzáadtam 2 keményre főtt kockára vágott tojást, felkockázott párizsit, némi konzervkukoricát, valamint reszelt sajtot. Ezt jól összekutyultam sóztam, borsoztam, paprikáztam, és megszórtam egy kis petrezselyemmel. Mikor kihűlt egy nyers tojást kevertem hozzá, hogy összeálljon a töltelék.
+1 tojás az állat megkenéséhez.

A tésztát téglalappá nyújtottam (ujjnyi vastagságúra), majd egy derelyevágóval megpróbáltam igazi téglalappá alakítani a tésztát. A maradék tésztából készül majd a krokodil lába, és szemei. A tészta közepére ráhalmoztam a tölteléket, úgy, hogy nagyjából arányos legyen. A hajtásokat szintén derelyevágóval csináltam, majd elkezdtem a hajtogatást (nagyon jó fázisképek találhatóak a linkelt blogokon). A hajtásokra lehet egy kis tojást kenni, így jobban tapadnak. A fejét (vagy inkább az orr részét?) az egymásra hajtogatás után kézzel kilapítom, a végét visszanyomkodom, rávarázsolom a szemeit, a lábakat (ami négy ujjasra sikeredett:), majd az egész ragadozót bekenem a tojással.

Ami nekem problémát okozott az a kroki farka volt, nagyon kis gnóm lett, és némely része inkább egy töltött békára hajazott, mint egy krokodilra. :)
A másik gondot a sütőlapra helyezés okozta…, mivel nem volt sütőpapírom, kivajazott tepsibe tettem, nehezen ment az állat átvarázslása, szét is esett, egy szó mint száz, nem volt könnyű menet.
A harmadik probléma az volt, hogy túl sok lett a tölteték, és maga az állat is egy hatalmas példányra sikeredett, kínszenvedés volt beletuszkolni a tepsi (talán ennek is köszönhető a gnómsága).
És végül, amit végképp nem értek, hogy miért levedzett a töltelék? Sülés közben a hajtogatások között maradt kis réseken kifolyt a leve, ezenkívül az alsó tészta felét is eláztatta…

Kb 30 percig sült, szép aranybarna lett a tészta… (a hőfokról nem tudok nyilatkozni, mivel egy kőkorszaki sütőm van, és már annak is örülök, hogy egyeltalán süt:)

Ezeket a bakikat leszámítva nagyon finom lett. A következő már profin fog menni (vagy nem...:)

Nincsenek megjegyzések: