Grey's Anatomy


[…] de amire emlékszünk a nap végén az a veszteség, amit álmatlanul visszapörgetünk éjjelenként az a fájdalom, amit okoztunk, a baj, amit nem orvosoltunk, az életek, amiket tönkretettünk […], a nap végén a valóság távol áll a reményeinktől, a valóság a nap végén legtöbbször nyakatekert és fenekestől felfordul, néha a világ a feje tetejére áll, és aztán valahogy valószínűtlenül, amikor nem is várnánk a világ ismét helyreáll.

Nincsenek megjegyzések: