Szeretjük azt hinni, hogy racionális lények vagyunk, emberiek, tudatosak, civilizáltak, gondolkodók. De ha szétcsúsznak a dolgok, csak egy kicsit is, egyértelművé válik, hogy nem vagyunk jobbak az állatoknál.
Befordul a hüvelykujjunk. Gondolkodunk, felegyenesedtünk, beszélünk, de legbelül még midig az ősi mocsárban dagonyázunk, harapunk, markolunk, kikaparjuk az élelmünket a sötét hidegben, mint a varangyok és a lajhárok.
Mindannyiunkban ott lakozik egy kis állat, és ezt meg kell ünnepelni, az állati ösztönünk hajt, a kényelem, a meleg felé. Ketrecben vagyunk, csapdában érezzük magunkat, de mégis, mert emberek vagyunk, tudjuk, hogy legyünk szabadok.
Mindig vigyázunk egymásra, vigyázunk, saját emberségünkre, és bár mindannyiunkban ott lakozik egy kis állat, az különböztet meg az állatoktól, hogy gondolkodunk, érzünk, álmodunk, szeretünk, és minden valószínűség ellenére, minden ösztönünk ellenére, fejlődünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése