Mindannyian úgy rombolunk az életben, mint elefánt a porcelánboltban, egy törés itt, egy horzsolás ott. Kárt teszünk magunkban, és másokban is.
A nehéz az, hogy próbálunk rájönni, hogy hogyan kezeljük a sérülést, amit okoztunk, vagy amit nekünk okoztak.
Néha a sérülés váratlanul ér minket.
A nehéz az, hogy próbálunk rájönni, hogy hogyan kezeljük a sérülést, amit okoztunk, vagy amit nekünk okoztak.
Néha a sérülés váratlanul ér minket.
Néha azt hisszük, hogy helyrehozhatjuk a kárt.
De néha úgy ér minket a sérülés, hogy nem is látjuk előre.
Mindenki sérült úgy látszik…, csak…, van, aki jobban, mint mások.
Gyerekkorunk óta cipeljük a sérüléseinket, aztán felnőttként, visszaadunk mindent, amit kaptunk.
És persze mindannyian okozunk sérüléseket, és aztán minden erőnkkel megpróbáljuk megmenteni, ami még menthető.
Mindenki sérült úgy látszik…, csak…, van, aki jobban, mint mások.
Gyerekkorunk óta cipeljük a sérüléseinket, aztán felnőttként, visszaadunk mindent, amit kaptunk.
És persze mindannyian okozunk sérüléseket, és aztán minden erőnkkel megpróbáljuk megmenteni, ami még menthető.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése