Szabolcsi Erzsébet: Csak...

Csak füst vagy.

Elillanó, szétfoszló lebegés,

Csak mosoly vagy.

Emlékképeken néma nevetés.

Csak dal vagy.

Néhány ütemnyi megható zene.

Csak könny vagy.

Álmaimban élsz és én élek.

Csak nem vagy.

Nem élsz, csak kitaláltalak Téged.