Paulo Coelho: Tizenegy perc

Azt hiszem azon kevesek egyike vagyok, aki nem rajong Coelho-ért. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, egyszerűen nem, folyton Marquez-hez hasonlítgatom (kérdés, hogy miért? Ezt sem tudom), és tény, hogy az ő szintjét nem éri el, nem is fogja. Határozottan nem szeretem, de ez nem gátol meg abban, hogy elolvassam:)

Igaz, nem olvastam az összes könyvét, talán 4 vagy 5 írásához volt szerencsém, de valahogy ellenszenvesek a történetei. Ettől független mindegyik (olvasott) könyvében találtam olyan dolgokat, amik megfogtak, amiken elgondolkoztam (lásd lentebb).


"...életünk minden pillanatában egyik lábunk a tündérmesék földjén, másik lábunk pedig a mélységes szakadék szélén áll..."

"...rájött, hogy a világ túl nagy, a szerelem túl veszélyes..."

"Az élet nagyon gyors: pillanatok alatt letaszíthat minket a mennyekből a pokol fenekére..."

"...velük nevetett - de a lelke zokogott..."

"...végül arra a következtetésre jutott, hogy a szerelmet nem neki találták ki."

"Meg akarom érteni a szerelmet. Tudom, hogy akkor éltem igazán, amikor szerettem, és azt is tudom, hogy most semmi olyan nincs az életemben, ami lelkesítene."

"De a szerelem olyan szörnyű: nap mint nap látom, hogy szenvednek a barátnőim, és nem akarom, hogy velem is ez történjen.
Mindennap egyre világosabban látom, milyen törékenyek, ingatagok, bizonytalanok és elképesz-tőek a férfiak. Bár meg akarom érteni a szerelmet, és bár sokat szenvedtem azok miatt, akiknek odaadtam a szívem, azt hiszem, képtelen vagyok már szeretni, mert úgy látom, hogy azok, akik megérintették a lelkem, nem tudták fölébreszteni a testem, azok pedig, akik megérintették a testem, nem tudtak közel férkőzni a lelkemhez."

"Minden azt súgja, hogy rossz döntést készülök hozni, de a rossz döntés is egy lépés. Mit akar tőlem a világ?"

"Aki már veszített el olyasvalamit, amit elveszíthetetlennek gondolt (és velem ez már számtalanszor előfordult), az rájön, hogy valójában semmije sincs."

"...álmodni könnyű, egészen addig, amíg nem kell tennünk érte semmit. Mert így nem kell szembenéznünk a kockázattal, a kudarccal, a nehéz pillanatokkal, és amikor megöregszünk, nyugodtan hibáztatunk másokat - a szüleinket, a férjünket, a gyerekeinket -, amiért nem valósítottuk meg az álmainkat."

"Olyan sokszor mondott "nem"-et, amikor minden porcikája "igen"-t akart mondani, és csak olyan kalandokba ment bele, amelyeket ő maga tudott irányítani (és csak akkor, ha biztos volt abban, hogy nem csúszik ki a kezéből a gyeplő) - szerelmi kalandokba, például. De most itt áll az ISMERETLEN előtt, ami számára éppolyan félelmetes, mint annak idején ez a tenger azoknak a tengerészeknek, akik először keltek át rajta, s akikről a történelemórán tanult. Mondhatna mindig mindenre "nem"-et, de vajon nem hibáztatná-e magát élete végéig, ahogyan még ma is a kisfiú miatt, aki kölcsön akart kérni egy ceruzát? "Nem"-et mindig lehet mondani, de miért ne mondhatna ezúttal "igen"-t?"

"...az élet kemény és szédítő játék, az élet ejtőernyőzés, kockázatvállalás, esések éskelések sorozata, hegymászás, vágy, hogy fölérjünk a csúcsra, és csalódás és szenvedés, ha nem sikerül."

"Valóban igaz, hogy a szerelem képes megváltoztatni az ember életét egyik pillanatról a másikra. De az éremnek két oldala van. És a másik oldalon ott van a csalódás. Lehet, hogy a szerelem megváltoztathat valakit, de a csalódás még gyorsabban letéríthet minket az útról, amelyen járunk."

"Azelőtt kedves, jól nevelt, mosolygós lány volt, aki soha nem beszélt ilyen hangon. De úgy tűnik, ez a lány örökre halott."

"Boldog akar lenni. Én is akarok, mindenki akar, de senkinek sem sikerül."

"Nem én kértem, hogy megszülethessek, nem találtam senkit, aki szeretne, és mindig rossz döntéseket hoztam. Most döntsön az élet helyettem."



"Vannak emberek, akik arra születtek, hogy egyedül nézzenek szembe az élettel. Ez nem jó vagy rossz, egyszerűen ilyen az élet, és kész." (ez az egyik kedvenc idézetem, már-már mottóm)



"Mi a fontosabb az életben? Hogy éljek, vagy hogy úgy tegyek, mintha élnék?"

"A szerelem nem a másik emberben van, hanem bennünk. Mi ébresztjük föl magunkban. De ahhoz, hogy fölébreszthessük, szükségünk van a másikra. Az életnek csak akkor van értelme, ha van kivel megosztani az érzéseinket. ( csak akkor van értelem? Csupa ellentmondásnak érzem ezt a mondatot. Miért kell egy másik ember, ahhoz, hogy teljes egészek legyünk?)"



"Szerelmeim meghalnak, mielőtt megszületnének."

"A szenvedély miatt az ember nem tud enni, aludni, dolgozni, megnyugodni. És sokan megijednek tőle, mert amikor megjelenik, összetör minden régit, ami az útjába kerül. Senki nem akarja szétrombolni az életét. Ezért sokan távol tudják tartani maguktól ezt a veszélyt, és képesek fönntartani egy olyan házat, s amely belülről már rothad. Ők a tudatosság mérnökei. Mások épp az ellenkezőjét gondolják: gondolkodás nélkül átadják magukat a szenvedélynek, és azt várják tőle, hogy minden problémájukra megoldást nyújtson. Kedvesükre hárítanak minden felelősséget, neki hálásak, ha boldogok, és őt !' hibáztatják, ha boldogtalanok. Hol a fellegekben járnak, mert valami érthetetlen csoda történt velük, hol meg teljesen letörnek, mert valami váratlanul mindent összezúzott körülöttük."

"Menekülni a szenvedély elől, vagy vakon engedelmeskedni neki - melyik hozzáállás a kevésbé pusztító? Nem tudom."



"A legmélyebb és legigazibb vágy annak a vágya, hogy közel kerüljünk valakihez."

"A legfontosabb találkozásokat a lelkek előre megbeszélik egymással, amikor a testek még nem is látták egymást."

"Ezek a találkozások általában olyankor történnek, amikor valamilyen határhoz érünk: a lelkünknek meg kell halnia, hogy újjászülethessen. A találkozások megvárnak, de a legtöbbször éppen mi nem hagyjuk, hogy valóra váljanak. De ha végképp el vagyunk keseredve, ha már nincs mit veszítenünk - vagy ha éppen ellenkezőleg: imádjuk az életet -, az ismeretlen testet ölt, és a világ kifordul a négy sarkából."

"Mindenki tud szeretni, hiszen mindannyian ezzel az adottsággal születünk. Van, aki eleve jól csinálja, de a többségnek újra kell tanulnia, visz-sza kell emlékeznie, hogyan szeretett, és mindenkinek - kivétel nélkül mindenkinek - el kell égetnie az elmúlt érzelmeket, újra kell élnie néhány örömöt és fájdalmat, botlást és gyógyulást, hogy észrevehesse a vezérfonalat, ami ott rejlik minden új találkozásban."

"Minden embernek van egy vágya, ami csak az övé, és ez a vágy sokakat eltaszíthat tőle."

"A világ élvezi a szenvedést és a fájdalmat. Szadista dolog végignézni mások szenvedését, és egyben mazochista is, mert tudjuk, hogy boldogabbak volnánk, ha nem tudnánk minderről a szörnyűségről, és mégis végignézzük, és gyakran együtt szenvedünk a szenvedőkkel."

Nincsenek megjegyzések: