Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Az orr

Te összetöpörödött kétszersült!

De semmi sem tart sokáig ezen a földön, ezért aztán az öröm sem olyan eleven a következő pillanatban, mint az első percben volt. A harmadik pillanatban még gyengébb lett, és végül észrevétlenül beleolvadt egy mindennapi hangulatba, mint ahogy a vízen a hullámkörök, amelyeket egy belepottyant kő vert fel, végül egybeolvadnak a sima felszínnel.

- Higgye el - vágott közbe az orvos se nem hangos, se nem halk, de rendkívül meggyőző és szuggesztív hangon -, hogy én sohasem önzésből gyógyítok. Ez nem férne össze elveimmel és mesterségemmel. Igaz ugyan, hogy pénzt fogadok el a vizitekért, de csakis azért, hogy ne sértsem meg a beteget szabódásommal.

Micsoda képtelenségek történnek ezen a világon! Néha egyáltalán nem lehet felfedezni a valószínűségnek még az árnyékát sem:...

Nem, ezt sehogy se értem, egyáltalán nem értem! De ami a legfurcsább, legérthetetlenebb, az az: hogyan választhatnak egyes szerzők ilyen témákat. Bevallom, ez már aztán teljességgel megfoghatatlan... Nem, nem, ez egyáltalán nem megy a fejembe. Először: a hazának határozottan semmi haszna sem származik belőle; másodszor... másodszor sincs belőle semmi haszon. Egyszerűen nem tudom, mi a csuda lehet ez...

De mindazonáltal - persze - feltételezhetjük ezt is, azt is, amazt is, sőt lehet, hogy... No de nem történnek olykor-olykor képtelenségek? De ha belegondol az ember, igazán mondom, mégis van benne valami. Akárki akármit mondjon, ilyen kalandok igenis megesnek néha a világon; ritkán, de megesnek.

Nincsenek megjegyzések: